A két német állam 3. október 1990-i újraegyesítése óta Németország állandó változáson ment keresztül az emlékezés kultúrájában. Egyelőre nem lehet számba venni, hogyan viszonyultak a németek Bismarckhoz ebben a korszakban. Csak néhány durva szakasz írható le.

Az egész egy 1990 második felében rendezett berlini kiállítással kezdődött. A Német Történeti Múzeum kiállításszervezői a „Bismarck: Poroszország, Németország és Európa” címszó alatt indították el ezt a projektet a fal leomlása közötti szűk időablakban. 1989 novemberében, az NDK eltűnése a térképről pedig alig egy évvel később valósult meg. Kritikusan szemlélve Németország váratlanul gyors újraegyesítésének dinamikáját és a labdarúgó-világbajnokság megnyerésének egybeesését, a Bismarckkal való foglalkozás elsősorban a porosz-német történelem iránti folyamatos érdeklődést jelentette az 1980-as években: az úgynevezett porosz reneszánsz.

 Emlékmű a császárnak I. Vilmos Weselben, 2018-ban nem restaurálták, és fekve helyezték át. (Fotó: © Martin Constien)

Az a tény, hogy a keletnémetek immár a Martin-Gropius-Bau-ba, a közvetlenül a fal mögött található kiállítóterembe érkezhettek, éppoly kevéssé vezetett a Bismarck-reneszánszhoz, mint az újraegyesítési ünnepségek rövid hazafias lelkesedése. Inkább az ellenkezője történt: 1991-ben egy lenyűgöző illusztrált könyv dokumentált egy érdektelenséget, amely a „Műemlékek hazaárulása” iránt fejeződött ki, amelyet a Német Szövetségi Köztársaságban sok helyen elhanyagoltak és elsorvadtak. Még az új szövetségi államokban a Bismarck utcák néhány átnevezése és a Bismarck-tornyok karbantartása és felújítása, amely az 1990-es években újra elkezdődött, nem eredményezett Bismarck újjáéledését.

az Otto-von-Bismarck-Stiftung

Ezzel ellentétes irányú fejlődés nem a megalapításával kezdődött Otto-von-Bismarck-Stiftung amely 1997-ben kezdte meg működését a szövetségi kormány politikusok emlékművének részeként. A Hamburg melletti Friedrichruh történelmi állomásépületében 2000 óta dolgoznak intenzíven történészek és múzeumpedagógusok. Otto von Bismarck, kora és annak következményei oktató-kutató munkája. Az ottani Bismarck Múzeum, a Bismarck-mauzóleum és 2007 óta a schönhauseni Bismarck Múzeum látótávolságán belül a névadó és korszaka negyedszázada tudományos és didaktikai közvetítői munkában történetileg és kritikailag vizsgálja. az Otto-von-Bismarck-Stiftung tagja a Helyek a demokrácia történetében munkacsoportnak, és schönhauseni telephelyével kiváló hely az „ötletek földjén”.

 Az állandó kiállítás virtuális túraként is elérhető (© Otto-von-Bismarck-Stiftung / Fotó: Stefan Dendorfer)

Az európai integráció lehetővé teszi, hogy a személyes és intézményi kapcsolatok olyan mértékben mélyüljenek el, ami a nacionalizmus korában 1945-ig és a vasfüggöny évtizedeiben elképzelhetetlen volt. Ez 2015-ben is meglátszott. Bismarck 200. születésnapja alkalmából a Otto-von-Bismarck-Stiftung A tudósok és az érdeklődő közönség egy sor különleges kiállításon és előadáson tartanak együtt Németországban és külföldön.

A korábbi berlini, párizsi, londoni és szentpétervári diplomáciai hotspotokon a szakértők nem jutottak konszenzusra abban, hogy miként kell értékelni Bismarck politikáját. De mivel az első birodalmi kancellárt következetesen történelmi személyiségként fogták fel, a régi nemzeti-történelmi megosztottság között szakmai eszmecsere alakult ki, amelyben a különféle európai emlékkultúrák megtalálták a helyüket.

Az évforduló körül megjelent Bismarck-életrajzok témájukat ellentmondásosnak tekintették, de nem váltottak ki a háború utáni időszakban a "fehér" és a "fekete" Bismarck-legenda között kialakult vitát. És meglehetősen profán: a Szövetségi Pénzügyminisztérium által kiadott évfordulós bélyeg Bismarck hasonlatosságával ilyen volt lange levelezésben használt a következő postaköltségemelésig feleslegessé tette a kissé göröngyös, 62 centes értéket.

 Bélyeg Otto von Bismarck 200. születésnapjára (© Otto-von-Bismarck-Stiftung)

A történelmi személy továbbra is ellentmondásos

Bismarck továbbra is ellentmondásos, bár közvetettebb módon. Az elmúlt évek posztgyarmatosítási vitáiban a neki állított emlékművek ellenkezést és véleménynyilvánítási vágyat váltottak ki, amikor közpénzeket használnak fel megőrzésükre természetvédelmi okokból. A széles körű civil társadalmi vitákban a birodalmi politika globális vonatkozásaiban újratárgyalják a történelmi alakot és azt a képet, amelyet a kortárs tisztelői alkottak róla. A birodalomalapító mellett a gyarmatbirodalom alapítója is a fókuszba kerül.